A községi közkönyvtár létesítése
Mind a négy község: Nagylég, Kislég, Szász és Előpatony képviselőtestülete 1925. májusában megtárgyalta a 430. számú törvényt, mely kimondta:
...Slovenskón minden községben községi közkönyvtárat kell létesíteni, és könyvtári tanácsot kinevezni... A nagylégi képviselők úgy határoztak, hogy ...Nagylég község erre a célra fel fogja használni a gazdakör könyvtárát... A szászi jegyzőkönyvben írják, hogy: ...mivel itt községi közkönyvtár már létezik csak a könyvtári tanács megválasztandó. Szászon 1924-ben alakult meg a községi könyvtár.
A könyvtári tanács tagja lett: Nagylégen: Németh László, Vasina Mihály (jegyző) és Csörgei Lajos. Szászon: Bacsák Pál, Bacsák Árpád, Vörös Péter, Bittó Dezső és Vasina Mihály (jegyző). Előpatonyban: Gaulieder József, Kovács Béla és Vasina Mihály (jegyző).
Somorja és Vidéke című hetilap 1937. április 17-én terjedelmes írásban elemzi a somorjai járáshoz tartozó faluk közkönyvtárainak állapotát. Megállapítja, hogy Kislégen a községi könyvtár 1931-ben jött létre. A somorjai járásban "A legnagyobb olvasó forgalmat Nagylég mutatja ki 300 olvasóval, akik azonban csak 30 művet olvastak." Az írásból azt is megtudjuk, "...hogy a somorjai járásban 35 községi könyvtár működik... a könyvtárosnak Somorján évi 1500 és Gútoron 20 Kč. tiszteletdíja van, másutt ingyen végzik a munkát derék könyvtárosaink."
A Csemadok megalakulása
A háború után csak a Csemadok-szervezet megalakulásával 1951-ben indult meg újra a kulturális élet a községben. A Csemadok szervezet Légen 1950. május 30-an alakult és a tagok Varga Péter elnök vezetésével dolgoztak. Őt követően Czére Győző, Molnár Mihály, Nagy János, Kovács Rudolf, Németh Éva, Huszár László töltötték be az elnöki tisztséget.
A szervezet jelenlegi elnöke Szalay Márta. A szervezet titkára és "örökmozgó" ügyintézője több mint egy évtizedig Mészáros Gyula volt. Czére Győző - aki már többéves rendezői múltra tekintett vissza - kezdte meg az első színdarabok rendezését a helyi Csemadok-szervezet keretében.
Az első színdarabot, a Szabin nők elrablását 1953-ban mutatták be. A vendégszereplésekkel együtt 11-szer játszották. 1957-ben a Mágnás Miska daljátékot újították fel, és 9-szer mutatták be a községben. 1961-ben a Huszárvágás című színdarabot háromszor játszották. Ugyanebben az évben, az ifjúsági szervezetben Simon Edit tanítónő rendezésében került bemutatásra a Bolondóra című színdarab; ezt három alkalommal mutatták be.
A légi alapiskola tantestülete 1965-ben a Mirandolina című vígjátékot mutatta be Molnár Géza igazgató tanító rendezésében. Szereplők az alapiskola tanítói voltak: Simon Edit, Csóka Ede, Nagy János, Tóth Margit, Wenchich Rozália, Molnár Géza, Szűcs József és Tőzsér Lajos.
Légről 1947-ben nagyon sok magyar családot telepítettek át Rábapatonára s ezek a családok szoros kapcsolatban álltak szülőfalujukkal és az itt élő rokonokkal. Így alakult ki a baráti és kulturális kapcsolat a két falu között, majd később az egységes földműves szövetkezet és a termelő szövetkezet gazdasági kapcsolata is. Az említett vendégszereplést később a rábapatonai színjátszók is viszonozták, akik a Mágnás Miska daljátékot modern feldolgozásban mutatták be Légen.
Legényegylet
1920-ban alakult meg Nagylégen, Petőcz Péter vezetésével, aki nagylégi származású volt, de fiatalon Budapestre került, ahol szabómesterséget tanult és egyebek mellett tagja volt a Pesti Szabók Szakszervezete Legényegyletének. Amikor az említett évben visszakerült Nagylégre, az ö indítványára alakult meg itt is a legényegylet. Az ő rendezésében került színre a „Tóth leány” és a „Piros bugyelláris”
A színdarabokat a Szamek-féle kovácsműhely pajtarészlegében játszották. Ezt a kovácsműhelyt 1971 -ben bontották le, mert az új iskola ebédlöjével szemben utcasort nyitottak. A pajta udvarán volt a berek. Itt rendezték a szabadtéri mulatságokat, majálisokat. A tavaszi és nyári estéken színes lampionok világitottak. A pajta közelében álltak a környezö falvakból jött módosabb vendégek csézái, lovai, csikói. Különösen a patonyszéli gazdák látogatták szívesen a nagylégi rendezvényeket. A jegyeket már előre felvásárolták. A szegényebb lakosság nem nagyon jutott jegyekhez egyrészt a tömeges felvásárlás, másrészt ajegyek magas ára miatt. A színjátszó csoportok számára vonzó volt annak tudata, hogy a pajtában adják majd elő a darabot, mert ott jó bevétel ígérkezett.
A berek egészen a föútig húzódott, helyén ma már új házsor áll.
Nagylégi műkedvelők kőre
1922-ben alakult, vezetője Nagy Antal kántortanító. 1902-től tanított Nagylégen, elődeitől kötöttebb tanítási rend szerint.
Az ő rendezésében kerültek színre: A falu rossza, Szeget szeggel, A cigány, Árvácska, Szökött katona, Az erdész mátkája, Amit az erdö mesél, A vén bakancsos és fia a huszár, A parasztkapitány és Az obsitos. Mihalovics Sándor rendezésében került bemutatásra a Katóka őrmesterné és az Ember a híd alatt címü két színdarab. Mihalovics Sándor nagyon jó hangú kántortanító volt. Két évig tanított Nagylégen. Nagy szeretettel vezette a falu kulturális életét.
Varga Gyula és Czére Győző jóvoltából a Parasztkapitány cimü színdarab második rendezésben is színre került.
A színdarabokat a nagylégi iskola tantermében kezdték bemutatni, de mivel ez a helyiség kicsinek bizonyult, Nagy Antal sürgette a kocsma melletti nagy helyiség felépítését, melyben aztán ideálisabb körülmények között játszhattak nagyobb számti közönség előtt.
Nagylégi műkedveló gárda
1928-tól 1940-ig működött. A társulat által bemutatott színdarabokat Czére Győző rendezte. A kör megalakulásakor nagy vita volt a Dunaszerdahelyi Mükedvelö Gárda vezetőségével, mert azzal vádolták a légieket, hogy bitorolják a „gárda” nevet.
A Nagylégi Műkedvelő Gárda által bemutatott színdarabok a következők voltak: Szeget szeggel — 1931, Kis Muszkák — 1932, Mezítelen ember — 1933, Mágnás Miska — 1934, Nótás kapitány — 1935, Gyimesi vadvirág, Dandin György, Sárga csikó, A bor, Szabin nők elrablása.
Kisléghi műkedvelők köre
1930-ban alakult Beszik Lajos tanító vezetésével. Az ő rendezésében kerültek bemutatásra a következő színdarabok: Beleznai asszonyok, Érettségi, Aranykakas, Vedd le a kalapod a honvéd előtt, Marika hadnagy és a Fehérvári huszárok.
Szászi műkedvelők köre
Ez a kör 1926-ban alakult. Vezetője Bittó Dezső szászi tanító. Bittó Dezső rendezésében a következő színdarabok kerültek bemutatásra: Méltóságos csizmadia, Hazudik a muzsikaszó.
Gyermekszínjátszás
A helyi alapiskola tanítói a 70-es évek elejéig minden évben - a kisebb kultúrműsorokon kívül - egy egész estét betöltő színdarabot is rendeztek az iskola tanulóival. Ezek a színdarabok nemcsak a fiatalságnak, hanem a falu idősebbjeinek is emlékezetesek maradnak. Kezdetben nagy gondot okozott az előadás helyének megválasztása. A kocsma melletti helyiségben volt ugyan színpad, de a kulisszákat a tanítóknak kellett készíteni. Később az új iskola folyosóján állítottak fel színpadot.
Az évek során bemutatott gyermekszíndarabok a következők voltak: Hamupipőke, Lúdas Matyi, 12 hónap és más mesék, Többsincs királyfi, Virít a pipacs, Csipkerózsika, Az én mesekönyvem, Az aszódi diák, Bicikli, Muzsikáló fazék.
A 12 hónap és más mesék, valamint az Én mesekönyvem című összeállításokban 100-120 gyereket is szerepeltettek a tanítók, beleértve a néma szereplőket, a tánckarokat, énekkarokat és a zenekart is. A gyermekszíndarabok nagy részét Szabó Irén tanítónő rendezte. További rendezők voltak: Nagy János, Mezeiné Hegyi Anna, Csóka Ede és Németh Éva.
Zenekar
A helyi cigányzenekarokon kívül először az alapiskolában, a hangszeren játszani tudó cigányszármazású tanulókból alakult egy zenekar Csóka Ede tanító vezetésével. Ez a zenekar 1958-tól 1960-ig működött, tagutánpótlás hiánya miatt, két év után szétesett.
A felnőtt fúvózenekar 1960-ban alakult meg Fehér Imre tanító vezetésével. A zenekar tagjai munkások és tanítók voltak. Gyakran szerepeltek a községi rendezvényeken, valamint a járási május elsejei felvonuláson.
1962-ben alakult meg a gyermek-fúvózenekar. A hangszereket a helyi efsz és a községi tanács vásárolta. A zenekar tagjai évről-évre cserélődtek, mert a kimaradt tanulókat az alsóbb évfolyamokból állandóan pótolni kellett, az új tagokkal pedig először a zeneelméleti alapokat kellett megtanítani. A nehézségek ellenére a zenekar színvonala magas volt, gyakran szerepeltek a községen kívül is, legtöbbször a járási és kerületi versenyeken, rendezvényeken, sőt, 1964-ben Prágába is eljutottak.
Népi hangszereken - citera, furulya, köcsögduda - játszó zenekar 1978-ban alakult az iskola tanulóiból Ürge Mária tanítónő vezetésével. A hangszereket a helyi egységes földműves szövetkezet ajándékozta az iskolának. A zenekar éneklőcsoporttal együtt gyakran szerepelt az iskolai és községi ünnepélyeken, gyűléseken, nyugdíjas találkozókon.
Az elmúlt évtizedekben nem volt népművészeti fesztivál, néprajzi tábor, kórusfesztivál, ahol Ürge Mária tanítónővel. A megszállott emberek közé tartozott, aki tudta, a pedagógusi munka nem merülhet ki az iskolában letanított órákkal, nevelni az iskolán kívül is kell, a szellemiséget, a valahová tartozás tudatát is meg kell adni az ifjúságnak - noha ő maga is fiatal volt még, de határozott arcélű, biztos gerincű.
1991-ben egy szerencsétlen autóbaleset következtében tragikusan halt meg.
Énekkar
Először 1959-ben az iskola tanulóiból alakult énekkar Orosz Otília tanítónő veszetésével, s a vonószenekar kíséretével lépett fel.
A Tyúkocska című dallal szerepelt a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásában is. A csoport nem működött állandó jelleggel. A következő években is csak alkalomszerűen toborozódott össze 30-50 tanuló és egy-két fellépést ért meg egy-egy műsorszám.
Tánccsoport
Már 1949-ben is működött az alapiskolában egy tánccsoport Zsömbörgi József igazgató tanító vezetésével. Tagjai csak lányok voltak, még a fiútáncokat is lányok táncolták. 1959-ben csatlakoztak hozzájuk először fiúk is. Páros táncokat, leánykarikázót és verbunkot táncoltak.
A későbbi években az énekkarhoz hasonlóan alkalomszerűen tanítottak be táncokat a tanítók a községi ünnepélyekre és esztrádműsorokra. A 60-as években a helyi ifjúsági szervezet keretén belül is működött egy tánccsoport, mely részt vett ugyan a járási versenyeken, de jelentősebb helyezést nem ért el.
Irodalmi színpad
Az irodalmi színpad 1968-ban alakult Szitási Ferenc tanító, költő vezestésével. Ez volt a dunaszerdahelyi járás első gyermek irodalmi színpada.
Hogyan kezdődött? Felhívta a tanulók figyelmét a falu múltjára, ennek kapcsán a népi hagyományokra, a népköltészetre. A gyerekek nagyon sok népi mondókát, érdekes népi történetet gyűjtöttek össze szüleiktól, nagyszüleiktől, idős emberektől. Az összegyűjtött anyagot a tanító feldolgozta és betanította a jó nyelvú és játékos tanulókkal. Elöször csak az iskola tanulóinak mutatták be az anyagot, azután szélesebb körben is.
Az 1968-ban bemutatott Mondókák után már a tanulók igényelték a folytatást. Szívesen vállalták Csoóri Sándor A lekvárcirkusz bohócai játékos verseinek előadását 1969-ben. Játszani akartak, örülni, megvalósítani magukban a vershősöket, az ízes szövegekben felszabadult gondolatokat. Megérezték, hogy ajátékban, akárcsak a mesében, minden lehetséges.
Azután Weöres Sándor gyermekverseiből készült összeállítás került színpadra 1970-ben. Ezt követte egy összeállítás Petőfi Sándor verseiből 1971-ben. További eredmények: első, azután második, majd harmadik díj a Duna Menti Tavaszon, több jó helyezés a kerületi versenyen. A Kukkantó címü műsort a Csehszlovák Rádió magyar nyelvü adása, a Csillagménes címü összeállítást pedig a Szlovák Televízió is közvetítette.
Később a rendezőgárda úgy érezte, hogy megtartva a népköltészet varázsát, a kisszínpadnak tovább kell lépnie. Ilyen elgondolásból készítették Saint-Exupéry Kis herceg címü meséjéből a Bolygójárót, mellyel felléptek a Duna Menti Tavaszon is. Ez az összeállítás némely mozzanatában még kötődik a meséhez, de már meglátszik benne a kisszĺnpad új szemléletmódja.
Rendező társa Nagy Erzsébet volt. Molnár Erzsébet a díszletek készítésében segített, a zenei betéteket pedig Fehér Imre, majd Ürge Mária készítették.
1974-ben alakult egy felnőtt irodalmi színpad is Légen a helyi művelödési Otthon mellett. Ennek is Szitási Ferenc volt a vezetöje. A halottak újra énekelnek címmel egy nagysikerü összeállítást készítettek.
Bábcsoport
1971-ben alakult meg az iskolában. A két jó barát és a virágok című összeállítással a járási versenyen is részt vettek. 1972-ben A legszebb ajándék című összeállítást mutatták be a közönségnek. 1976-ban tervezték egy állandó jellegű bábkör megalakítását, mely a napközi otthon mellett működött volna, de képzett vezető hiányában ez nem valósult meg. A rövid ideig működő csoport vezetői Nagy Erzsébet, Janák Éva és Varga Margit voltak.
Az iskolák története
Nagy - Légh
"Hogy mi okból született meg Nagy-Léghen a plébánia és vele valószínűleg az iskola, nem tudni; míg végre a helytartótanácstól mozgalom indult meg 1783. év deczember hó 1-én a Nagy-Léghen felállítandó plébánia iránt és valóban 1787. évben foganatosítva is lőn."
1902-ben Nagy Antal kántortanító már kötöttebb tanítási rend szerint kezdett tanítani.
1904-ben az egy tanteremhez még egyet építettek kántortanítói lakással.
1936-ban állami segéllyel felépítették az emeletes iskolát két tanteremmel. Ekkor az iskolatelek kicsisége miatt veszekedések árán a plébánia telkéből egy darabot az iskola telkéhez csatoltak. Az új iskola is megmaradt felekezeti iskolának. Az új iskolában, 1937-ben kezdődött meg a tanítás.
1943-44-es tanévben Pelle Erzsébet tanított és a szászi tanítónő, Goll Gusztávné volt az igazgató. A háború utolsó éveiben, valamint a háború után a magyar iskolák megszüntetéséig Windmühl Mária tanított.
Szász
1915-benaz első világháború alatt nyílt meg először egy osztály Nagy Imre házában (a szászi iskolával szemben levő házban) Bacsák Árpád leányának, Bacsák Jolánnak vezetésével. Később Bacsák Pál házában folyt a tanítás.
1926-ban jött Szászra Bittó Dezső. Nagyon népszerű tanító volt A hivatásának élt. Az ő ideje alatt vetették fel az új iskola építésének gondolatát.
A szászi katolikus hívek és Bacsák bérlői kölcsönt vettek fel a Nagyléghi Hitelszövetkezettől és ebből építették fel az új iskolát. A hitelt a földbirtokok után kirótt iskolaadóval törlesztették. Az új iskola Bacsák nagy vallásossága miatt felekezeti iskola lett 1926-ban.
1937-ben a járási tanfelügyelő és a járásbíró megállapította, hogy nem előnyös a váltakozó tanítás, ezért újra igénybe kellett venni a Bacsák házat az egyik osztály részére.
Kislég
1930-ban nyitottak külön osztályt. Helyiség hiánya miatt először a nagylégi kocsma melletti nagy helyiségben tanítottak. A körülmények itt elég kellemetlenek voltak, mivel a kocsma felöli ajtón minden zaj, lárma áthallatszott és zavarta a tanítást.
A lehetetlen állapotot a tanítók oldották meg. Beszik Lajos apja, nyugdíjas tisztviselő volt, anyja pedig zöldségkereskedő és ők kölcsönöztek 10 000,- Kč-t, hogy felépülhessen az új iskola. 1932-ben felépült egy tanterem, majd községi segítséggel 1935-ben mellé építették a másik tantermet tanítói lakással.
Az előpatonyi iskola alapítása
Az 1928. évi óriási tél és havazás az előpatonyi tankötelesek iskolába járását a nagy távolság miatt majdnem lehetetlenné tette, s ez iskolaépítésre ösztönözte a község elöljáróságát.
Az 1929. év őszén miután az előpatonyi tankötelesek száma meghaladta a 30-at, a községi elöljáróság az iskolaépítés érdekében megindította az ügyintézést.
A felsőbb illetékes szervekhez benyújtott kérvény alapján Dr. Hollovič Jozef járási közigazgatási tanácsos az iskolaépítést 1929. október 24-én 67867. I. ai 1929. sz. alatt engedélyezte.
A községi képviselőtestület ezután megválasztotta az iskolaszéket, tagjai a következők voltak:
Csernyánszky Béla elnök, Gavlíder József jegyző, Klempa Péter gondnok, Szalay József, Nagy János.
Az iskolaszék még 1930. év végén benyújtotta kérvényét az Országos Hivatalhoz az iskolaépítés jóváhagyása ügyében, melyet az Országos Hivatal jóvá is hagyott. Így tehát minden remény megvolt arra, hogy az új iskola még az év tavaszán felépüljön.
Az oktatás 1945 után
1945-tő 1949-ig az egyesített három faluban csak szlovák tanítási nyelvű alapiskola volt.
Az erőszakkal szított sovinizmus megnyilvánulása volt, elégették a magyar iskolák összes dokumentációs anyagát. Az utána következő években csak hiteles tanúk aláírásával lehetett iskolai bizonyítványról másolatot kiadni az 1945-ig végzett tanulóknak.
A három községből egyesült faluban - Légen - 1949. szeptember 1-én nyílt meg a magyar tannyelvű iskola. Talán sosem volt olyan édes íze a magyar szónak, olyan lelkesítő ereje a dalnak, mint akkor.
Az első igazgató a megnyílt magyar iskolában Zsömbörgi József volt, aki országos méretben is sokat fáradozott a magyar tanítási nyelvű iskolák megnyitása érdekében.
Az 1949. szeptember 1-én Légen megnyílt magyar tanítási nyelvű iskolának még a szlovák tanítási nyelvű iskola is igazgatója is Kalužný Jozef volt az igazgatója. Először csak két magyar osztály nyílt, mely a szlovák iskola párhuzamos osztályaként működött.
1953. szeptember elsejével országszerte átszervezték az iskolákat és megnyíltak a nyolcéves népiskolák. Így történt Légen is. De a tanítók nagyon nehéz körülmények között kezdtek tanítani. Még a legszükségesebb segédeszközök is hiányoztak. A tantermek szétszórva, az egyesített három falu régi iskoláiban voltak: Szászon 1, Kislégen 2 és Nagylégen 2 tanterem.
Kedvezőbbé vált a helyzet az új tíz tantermes iskola felépítésével, melynek alapkövét 1958-ban tették le és 1960-ban adták át rendeltetésének. A 298 magyar nemzetiségű és 36 szlovák tanuló egy fedél alatt tanulhatott az új másfélmillió koronás költséggel felépült iskolában.
Napközi otthon
1967-ben nyílt meg az iskola napközi otthona. Azon családok gyermekeit íratták be, ahol mindkét szülőmunkaviszonyban volt. Már az első évben két csoport indult. Az ebédlő melletti tantermekben lettek elhelyezve. A két csoport létszáma 60 volt.
A szlovák tanítási nyelvű iskola
A légi szlovák tanítási nyelvű iskolát 1967-ben építették. A sárréti szlovák tannyelvű iskolát helyezték ide, mert Léget központi községgé tervezték fejleszteni. Az iskolával egy időben tornatermet, napközi otthont és ebédlőt is építettek. Az iskolához nagy udvar is tartozik, melyet a magyar tannyelvű iskolával együtt használnak. Itt építették fel a sportpályákat is.
A szlovák tannyelvű iskolába a légi gyerekeken kívül Sárrétről, Vitényiből, Nagypakáról, Csukárpakáról, Lég-Kolóniáról, Macházáról és Szentmihályfa-Kolóniáról is jártak gyerekek.
