Mesiac starších
Október je mesiac, v ktorom príroda spomaľuje svoj dych a krajinu odieva do tichých, no očarujúcich farieb. Svetlo slnka sa zahaľuje do mäkkého oparu a lúče, ktoré sa predierajú cez oblaky, pôsobia ako posledné pohladenie pred príchodom chladnejších dní. Jeseň so svojou krehkou krásou nám pripomína, že aj stíšenie a dozrievanie majú svoje neopakovateľné čaro.
Tak ako október patrí jeseni, tak aj staroba je symbolickou jeseňou života – časom, keď sa životné skúsenosti usádzajú ako lístie na pokojnej ceste, ktorou človek kráča s rozvahou a múdrosťou. Je to obdobie, ktoré v sebe nesie pokoj, hĺbku a vzácne ticho, v ktorom sa skrýva to najdôležitejšie.
V tomto mesiaci sa naše myšlienky častejšie obracajú k tým, ktorí medzi nami žijú možno nenápadne, no nesú v sebe bohatstvo, ktoré nemožno nahradiť. Naši seniori – ľudia s hlbokým vnútorným svetom, ktorí majú za sebou príbehy plné radosti aj bolesti, naplnenia aj nádeje. Každý z nich by mohol napísať vlastnú knihu, kde by sa stránku po stránke odvíjal život v celej svojej sile a krehkosti zároveň.
V ich pohľade je často rozvaha a nežnosť, ktorú prináša len čas. V ich slovách cítiť pokoj a schopnosť vnímať veci s nadhľadom. Vedia, že všetko má v živote svoj význam – aj radosť, aj smútok, aj začiatky, aj konce. A aj keď ich vlasy sú už poprášené šedinami a pohyb pomalší, v ich očiach stále horí tichý plamienok života – spomienky, sny, túžby, ktoré nestrácajú na sile.
S pokorou prijímajú každý deň taký, aký prichádza – a práve to je často najväčšou lekciou pre nás mladších. Mali by sme pri nich spomaliť, načúvať, učiť sa a byť im oporou. Ich skúsenosti a hodnoty sú darom, ktorý si zaslúži byť zachovaný a odovzdávaný ďalej.
Zo srdca Vám, milí seniori, prajem, aby ste sa v každom mesiaci cítili tak, ako by bol október – obklopení úctou, pochopením a láskou. Nech Vás sprevádza pocit, že ste v tomto svete potrební, cenení a milovaní. A nech sa vždy nájde niekto, kto Vám s jemnosťou podá ruku, keď to budete najviac potrebovať.
Az idősek hónapja
Október az a hónap, amikor a természet lelassítja lélegzetét, és csendes, mégis varázslatos színekbe öltözteti a tájat. A nap fénye lágy ködbe burkolózik, és a felhőkön átszűrődő sugarak úgy hatnak, mint az utolsó simogatás a hűvösebb napok érkezése előtt. Az ősz törékeny szépségével emlékeztet bennünket arra, hogy a lelassulásnak és az érésnek is megvan a maga megismételhetetlen varázsa.
Ahogy október az őszé, úgy az öregség is az élet szimbolikus ősze – az az időszak, amikor az élet tapasztalatai lehullott levelekként rakódnak le azon a békés úton, amelyen az ember megfontoltan és bölcsen halad. Ez az az idő, amely magában hordozza a nyugalmat, a mélységet és azt a drága csendet, amelyben a legfontosabb dolgok rejlenek.
Ebben a hónapban gondolataink gyakrabban fordulnak azok felé, akik talán észrevétlenül élnek közöttünk, de olyan gazdagságot hordoznak magukban, amelyet semmi sem tud pótolni. Időseink – olyan emberek, akik mély belső világgal rendelkeznek, és örömökkel, fájdalmakkal, beteljesedéssel és reménnyel teli történeteket hordoznak magukban. Mindegyikük megírhatná saját könyvét, amelynek lapjain az élet teljes erejével és törékenységével bontakozna ki.
Tekintetükben gyakran ott van az a megfontoltság és gyengédség, amit csak az idő adhat. Szavaikból árad a nyugalom, és az a képesség, hogy a dolgokat felülről, átfogóbban lássák. Tudják, hogy mindennek megvan a maga értelme – az örömnek is, a bánatnak is, a kezdeteknek és a befejezéseknek is. És bár hajukat már ezüstös dér fedi, és mozdulataik lassabbak, szemükben még mindig ott ég az élet csendes lángja – emlékek, álmok, vágyak, amelyek mit sem vesztettek erejükből.
Alázattal fogadják el a napokat úgy, ahogyan érkeznek – és ez gyakran a legnagyobb lecke számunkra, fiatalabbak számára. Meg kellene tanulnunk lelassítani, figyelni rájuk, tanulni tőlük és támaszuk lenni. Tapasztalataik és értékeik olyan ajándékok, amelyeket meg kell őrizni és tovább kell adni.
Szívből kívánom Nektek, kedves idősek, hogy minden hónapban úgy érezzétek magatokat, mintha október lenne – tisztelettel, megértéssel és szeretettel körülvéve. Kísérje életeteket annak a tudata, hogy szükség van Rátok, értékesek vagytok és szeretnek Benneteket. És mindig legyen valaki, aki gyengéden nyújtja felétek kezét, amikor a legnagyobb szükségetek van rá
